Csend van.
[vc_row][vc_column][vc_column_text]Nem is tudom, hogy hogyan törjem meg ezt a csendet. Egész nap ekörül forgott minden gondolatom.
Vajon hogyan szóljak most hozzàtok.?
Mert meg kell szólalni.
Sokan vagyunk, és sokunkon kezd eluralkodni a pánik. A bizonytalanság és a kérdések.
Kérdések, melyekre a válaszok elmaradnak.
Kitehetném csak simán, szokásos módon az új táskákat, de nem megy. Nem megy, mert tudom én is, hogy minden más.
Jobban talán nem is akarok most ebbe belemerülni.
A fotók majd beszélnek helyettem.
Ezek azok, melyeket MOST mindannyiunknak be kell tartani ha változást akarunk.
Ezeket a gondolatokat pedig hamarosan felhímezzük a pólókra, és veszünk fel rendelést is rá. Persze ha a hímzős bácsink dolgozni fog… még szerencse, hogy az otthonában van a hímzőgépe. Ilyenkor mondjuk hálás vagyok, hogy őt választottuk, és nem egy nagy céget, aki már valószínűleg rég bezárt.
Sajnos most ebben vagyunk, és ebben kell lennünk. Mármint nem csak a pólókban, hanem ezekben a gondolatokban.
Vigyázzatok egymásra!
Mi minden nap itthonról fogunk jelentkezni, és jövünk az újabbnál újabb táskákkal-pólókkal is. Mert amíg az anyagunk-kellékünk engedi, úgyis tervezünk/varrunk… mert az élet nem áll meg, csak átalakul.
Nekünk pedig igazodni kell hozzá. Nincs mese.
Ezek a virágok pedig remélem sokáig ilyen szépek maradnak, mert most ez a STÚDIÓM! 😂🙏🏽✋🏽
Apropó! A múltkori fotókon láttátok azt a tobozt a táskák mellett, ami úgy nézett ki mint egy kutyasz*r?
Én igen, úgyhogy azt most eldobtam. Jó messzire.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_media_grid gap=”2″ grid_id=”vc_gid:1586615122779-f7c88058-613e-2″ include=”8614,8616,8618,8620,8612″][/vc_column][/vc_row]